Egy nő menedéket adott a kertjében talált mókusnak, remélve azt, hogy képes lesz őt elengedni, de a mókus vele maradt.

A Massachusetts állambeli Bostonban élő Patty Robinson egy nap kinézett konyhája ablakán, és észrevett egy nagyon pici valamit a kertjében. Úgy gondolta, közelebbről is meglesi, hogy mi az, és akkor fedezte fel, hogy a kis jövevény egy bébimókus, a szeme még csukva volt. Ezt követően kb. 45 percig sétált az ingatlan körül, anyamókus, vagy testvérek után kutatva, de nem talált senkit, és nyomot sem, amin elindulhatott volna. A nő nem sokat gondolkodott azon, hogy mit tegyen. Magához vette a bébimókust, hogy felnevelje, és utána visszaengedje a szabadba. Az imádnivaló teremtmény – aki a Bunk nevet kapta – azonban másként döntött. Nem akart elválni gondozójától, így hát vele maradt.

Ő itt Bunk és megmentője, Patty.

Patty sosem idegenkedett a segítségnyújtástól. Az embereken is mindig segített, és korábban nevelőszülőként dolgozott, ahol szintén fontos volt a segítségnyújtás. Mentett már meg feketerigót is. Viszont amikor a kis mókust megtalálta, kicsit megijedt a rá háruló felelősségtől. Hiszen fogalma nem volt, hogy kell felnevelni egy mókust. Ezért hát az internetet hívta segítségül, és volt olyan tanács, ami valóban hasznos volt, de volt olyan is, amiről később beigazolódott, hogy butaság. Abban a percben viszont, amikor felemelte a kismókust, tudta, hogy segíteni fog rajta. Olyan apró volt, hogy be tudta tenni a zsebébe, és szinte elveszett a kezében.

Patty – amint a kismókus nagyobb lett – szabadon engedte, és Bunk el is ment. 5 nap múlva azonban rémülten, megijedve tért vissza. Patty, ezután még háromszor próbálkozott azzal, hogy visszaengedje a mókust a természetbe, de ő nem volt hajlandó elmenni.

A mókusokból sosem válik jó házi kedvenc, és ezt a nő is tudta. Rendetlenek, drágák, harapnak, saját szoba kell nekik, és sorolhatnánk még az okokat. Bunk viszont nem akar elmenni, és mostmár Patty sem tud lemondani róla.

Patty abszolút alkalmazkodik Bunk igényeihez, azért hogy kényelmes és szórakoztató életet biztosíthasson neki, még a házát is átalakította mókus játszótérré.

Mivel Bunk egy alkalommal felsértette a lábát, a nő rámpákat épített neki, és úgy helyezte el ezeket, hogy biztonságosan körbefutkározhasson a mókus a szobában. A nő örömmel tette ezt, így kiélhette művészi hajlamát és öröm volt számára faházat és faszobrot építeni különféle fafajtákból.

Fából olyan dobozokat is épített Patty, amit fészekként tud használni, vagy búvóhelyként. Van köztük olyan, amit használ, de olyan is akad, amit elutasított Bunk. A szoba az Bunké, és bármilyen változtatást is csinál Patty, azonnal észreveszi. Ha a nő körbejárkál a szobában, Bunk követi őt, figyeli, és nem engedi, hogy bármit is változtasson a már megszokott és elfogadott dolgokon. Még ketrecet is kapott a mókus, de ez különbözik egy hagyományos ketrectől: mindig nyitva van az ajtaja, hiszen azt Patty is jól tudja, a mókusok nem arra valók, hogy ketrecben éljenek!

Bunk egy nagyon szeretetreméltó, bújós kis mókus. Patty sok mindent megtanult a mókusokról a hónapok alatt, amelyeket Bunkkal töltött, és rájött, hogy amit gyerekkorában mondtak neki róluk, az mind tévedés volt. Hiszen a mókusok nemcsak magvakat esznek, de szeretik a gyümölcsöt és a zöldséget is. Nem hordozzák a veszettséget, sőt elkapni sem igen szokták. A mókusok sokkal barátságosabbak, és könnyebb velük együtt élni, mint az emberekkel. Családcentrikusak. Ráadásul csodálatos építők, és azzal, hogy hordozzák a magokat, több ezer fát ültetnek el évente.

Bunk bármikor szabadon távozhat, ő mégis Pattyvel akar élni a dzsungelnek berendezett házban. Patty szerint csodálatos érzés szeretni egy mókust, de az, ha ő viszontszeret, egy valódi áldás. A nő úgy gondolja, Bunk jobb emberré tette őt. Megtanította arra, hogyan kapcsolódjon jobban a természethez. Szavak nélkül is értik egymást. Az emberek és a mókusok sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, mint azt bárki is gondolná elsőre.

Forrás:

instagram.com/bunk_a_boo/