Képzeld el, hogy beköltözöl álmaid otthonába, és miközben a régi tulajdonos az új tulajdonosnak, vagyis neked átadja a kulcsokat, megoszt veled egy apró titkot is. Egy kis lény minden áldott nap meglátogatta őt, hogy egy kis harapnivalót és vizet kaphasson. A régi tulajdonos összebarátkozott az aranyos kis mosómedvével, és így most ez a feladat rád hárul, ha elvállalod: tiéd a felelősség, hogy biztosítsd a kis jövevény megélhetését. Ha ilyen helyzetbe kerülnél, hogy döntenél? Ez az eset bizony megtörtént nem is olyan régen, és a történetben szereplő új tulajdonos, vagyis Brittany Seidel egyetlenegy percet sem gondolkozott, és nem csak azon agyalt, hogy milyen színűre fesse át a ház falait, hanem azon kezdett töprengeni, hogyan tudna kapcsolatba kerülni a kis mosómedvével. Ezért kár volt aggódnia. Gyorsan összebarátkozott vele.

Aztán telt-múlt az idő, s egy napon Brittany Seidelt nagy meglepetés érte. Roxie, a mosómedve – miután már etette egy ideje – meglátogatta őt, de nem egyedül érkezett: magával vitte négy kölykét is. Természetes lehetett Roxie számára, hogy megmutatja büszkeségeit kedvenc emberbarátjának, aki elárulta, számára nagy élmény volt egy mosómedvével barátságot kötni. Brittany mindig is nagy állatbarát hírében állt, már gyermekként hazahordta az utcán talált elhagyott állatokat, akiknek aztán édesanyjával megbízható otthont kerestek. Ha kellett, ápolták is őket, míg meg nem erősödtek.

Azok számára, akik még nem ismerik ezeket az elragadó, gyűrűs farkú és jellegzetes banditamaszkot viselő lényeket, minden bizonnyal meglepő lehet, hogy ennyire közel merészkednek az emberhez. De valójában ez egyáltalán nem ritka. Az emberek ugyanis a mosómedvék megszokott élőhelyének túlnyomó részét elfoglalták már, így kénytelenek voltak a kis szőrpamacsok alkalmazkodni az emberek közelségéhez, és megtanulni együtt élni velük. Így ezek a találkozások rendkívül gyakoriak. Elsőre ezek a kisállatok aranyosnak tűnnek, de azért érdemes velük vigyázni: amikor közeledünk hozzájuk, azt fenyegetésként élhetik meg, és így vadabbak lehetnek. De mivel Roxie már jó ideje kedves és barátságos emberek társaságát élvezi, így hozzászokott kétlábú szomszédaihoz. Szóval, hogyan is kezdődött ez az egész?

Brittany 2021. áprilisában új otthonba költözött. Az előző tulajdonost arról ismerte minden környékbeli, hogy a környéken barangoló, vadon élő állatokról gondoskodott. Tette ezt úgy, hogy mindenhol ételt hagyott nekik. Amikor Brittany megvásárolta tőle a házat, akkor előre figyelmeztette, hogy él a környéken egy mosómedve, és minden este kopogtat az ajtón, vacsoráért. A nő nem hitt az előző tulajdonosnak, de a hagyománynak nem szeretett volna véget vetni, ezért a biztonság kedvéért éjszakára tett ki ételt. Ez teljesen újdonság volt a nő számára, hiszen előtte így sosem figyelt oda a vadon élő állatokra. Az első héten semmi különös nem történt. Egyik este azonban éppen vacsorát főzött, amikor hallotta, hogy valami nekicsapódik az ajtónak, úgy tűnt, mintha kopogni akarna. Megnézte, és ott állt a mosómedve az előző tulajdonos történetéből. Brittany nem tagadja, először kissé ideges volt, hiszen annyi rémtörténetet lehet hallani a mosómedvék veszettségéről, és más, vadon élő állatok okozta megbetegedésekről. Ezért kezdetben távolságot tartott tőle, majd kutatásokat végzett, hogy minél több mindent kiderítsen a veszettségről. Egy idő után biztos lett abban, hogy a mosómedve nem veszett.

Nem csak Brittany, de az állat is távolságtartó és tartózkodó volt a nővel szemben, míg végül rájött, hogy nincs mitől tartania. Rövidesen a nő kezéből evett, és néhány napon belül erős kötelék alakult ki közöttük. Brittany elkezdte forgatni a találkozásokat, közösségi oldalain megosztotta ezeket, rengeteg követője lett – az emberek szerették ezt a barátságot. Akkor nevezte el Roxie-nak az állatot, és egyre több mindent vásárolt neki: szőlő, kutyaeledel, sőt még egy vízzel és bogyókkal teli gyerekmedencét is összeállított számára. A mosómedvék ugyanis ismertek arról a szokásukról, hogy „megmossák” a vízben az ételüket, vagy a kezüket. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva, megmosva azt. Számos elmélet született ennek az érdekes rituálénak a magyarázatára, de a legtöbb tudós úgy véli, hogy ez összefügg a mosómedvék veleszületett hajlamával, hogy vízforrások közelében keressék táplálékukat.

A látogatások normálisan folytatódtak egy ideig, aztán Roxie megváltozott: már nemcsak egyszer, hanem naponta többször is ment ételért, ráadásul sokkal többet evett, mint korábban. Aztán egy szép napon már nem egyedül érkezett: négy kölykét is magával vitte.

A mosómedvecsalád a Brittany háza mögötti erdőben él, de úgy tűnik, mintha részben a nő otthonát is sajátjukként tekintenék. Brittany még nem nevezte el a kicsiket.

A National Geographic szerint a mosómedvék egy védett faodúban jönnek a világra, vakon, s életük első két hónapját is ott töltik. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain, ahol megkezdhetik önállóan is a világ felfedezését.

Brittany és Roxie kapcsolata nemcsak a mosómedve számára vált gyümölcsözővé, de a találkozásuk a nő számára is megmutatta az utat, hiszen rádöbbent, hogy valójában mit szeretne csinálni. A csodálatos, vadon élő állatoknak szeretne a „hangja” lenni, velük akar foglalkozni, egy olyan non-profit vadmentő szervezet a célja, ahol felhívja a figyelmet az állatvédelemre. Hiszen amellett, hogy a vadon élő állatok folyton ki vannak téve a természet adta veszélyeknek, de sokszor még az emberektől sem lehetnek biztonságban.

Nos, bármennyire is hasonlít ez a történet egy Walt Disney meseuniverzumra, azért legyünk óvatosak, mivel a mosómedvék nem feltétlenül ideális szomszédok. Brittany elmondta, hogy habár Roxie már hozzászokott az emberekhez, így ő tervei szerint tovább gondoskodik róla, de nem tanácsolja mindenkinek, hogy elkezdje etetni a vadon élő állatokat.

A Human Society egyik tanulmányában számolt be arról, hogy a rókák és a denevérek mellett a mosómedvék számítanak a veszettség elsődleges hordozóinak az Egyesült Államokban, bár eddig csak egy ember halt meg. De emellett a pestis hordozói is lehetnek, és mindkét betegség egyaránt veszélyt jelent az állatok és emberek számára is.

Ráadásul a mosómedvék nem túl társasági lények, és bár szívesen élnek az emberek közelében, az is szokatlan, hogy agresszív viselkedést mutatnak, de ha veszélyben érzik magukat, akkor meglephetnek minket a viselkedésükkel. Ezért jobb tartani tőlük. Feltétlenül kerülni kell a vadon élő állatok érintését, de ha segíteni szeretnénk nekik, vagy kiszabadítani őket valahonnan, akkor hívjunk szakembert.

A vadon élő állatok lenyűgözőek, és úgy tűnik, hogy változást hozol az életükbe, ha kis mennyiségű élelmet adsz nekik, azonban sok szakértő egyetért abban, hogy ez rossz ötlet. Ha nem félnek az embertől, és a közelébe mennek, könnyebben válhatnak áldozatokká, és kerülnek veszélybe.

Forrás:

instagram.com/_brittanyyyrose/

boredpanda.com

Képek forrása: brittany.rose.xo / tiktok