A 10 legcukibb állat 2022-ben, 1. rész

Kategória:
Cukiságaink, Állati cuki

A 10 legcukibb állat 2022-ben, 1. rész

Az Animals around the Globe online magazin arra kereste a választ, hogy vajon az emberek mely állatokat tartják a legcukibbnak. Habár mi emberek az összes fajba tartozó bébit aranyosnak találjuk, legyenek az emberek, vagy az állatok világából –, állítólag ez szülői ösztönünknek köszönhető –, azért van olyan állat, akit felnőtt korukban is kicsit jobban bírunk, mint másokat. Így hát a magazin egy felhívást tett közzé, ahol meg is szavazták a legcukibb állatokat. A te kedvenced köztük van?

Íme a lista!

A világ legcukibb állatai 2022, 1. rész

Hosszúfarkú macska

A fotó forrása: Malene Thyssen

A hosszúfarkú macska Közép- és Dél-Amerikában honos. Mexikótól Argentínáig vándorol az esőerdőkben.

Magányos és éjszakai vadmacska, elsősorban örökzöld és lombhullató erdőkben él szívesen, de a kávé- és kakaóültetvények közelében is megfigyelhető. A sűrű erdőket részesíti előnyben, ahol fára lehet mászni, egyáltalán nem szereti a nyílt terepet. Sajnos, az ő népességük is bajban van, mivel az ember irtja az erdőket, és egyre inkább áll át a mezőgazdaság fejlesztésére, aminek köszönhetően a vadmacskák folyamatosan veszítik el élőhelyüket.

A hosszúfarkú macska nagyon hasonlít az ocelotra (párducmacska), habár feje valamivel kisebb, farka hosszabb és a farkon lévő pettyes mintázat eltérő. Teste a fejét is beleszámítva 45-80 centiméter hosszú, farka 33-51 centiméter, marmagassága pedig 30-35 centiméter. Tömege 2,5-4 kilogramm.

Az ocelotnál viszont sokkal ügyesebb mászó, ezért faocelotnak is nevezik. Ez főleg azért van így, mert a párducmacskával szemben – aki a talajon üldözi zsákmányát – a hosszúfarkú macska inkább a fákon vadászik. Szinte az egész életét fákon ugrálva tölti, madarakat, majmokat, lajhárokat, mókusokat, oposszumokat, gyíkokat, valamint fákban élő békákat ejt el a lombok között. Néha előfordul, hogy madártojást, ízeltlábúakat vagy növényi táplálékot, például gyümölcsöt fogyaszt. A ködfoltos párduc mellett egyike annak a két macskafajnak, amelynek bokacsontja olyan rugalmas, hogy akár 180 fokban is elfordítható, így fejjel lefelé is mászhat a fákon. Állítólag képes akár egyetlen mancsával megkapaszkodva is megtartani magát.

Évente egyszer szaporodik. A nőstény 76-84 napos vemhesség után 1-2 utódnak ad életet. A kölyköket az anya 8 hetes korukban választja el.

Élettartama körülbelül 13-18 év.

Ebben a costa ricai esőerdőben sok hosszúfarkú macskával lehet találkozni. A fotó forrása: animalsaroundtheglobe.com

Vörös panda

A fotó forrása: animalsaroundtheglobe.com

A vörös pandát vörös macskamedvének és kis pandának is nevezik.

A macskamedve név a kínai nyelvből származik, és nevét az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy medvére emlékeztető külseje mellett ugyanolyan jól mászik fára és ugyanúgy nyalogatja tisztára magát, mint a macska. A panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.

Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál az élőhelye. A Himalájában levő mérsékelt övi erdőkben él, mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságig.

Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között alvással tölti, fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ. Éjszaka jár tápláléka után, amely jobbára bambuszból, gyümölcsökből, zuzmókból, gyökerekből, bogyókból, néha madártojásokból, rovarokból és hernyókból áll. Ez az állat tehát, noha a ragadozók rendjébe tartozik, elsősorban növényi eredetű táplálékon él. Az egyes állatok meghatározott területet birtokolnak, amelynek határait vizeletükkel, továbbá a végbéltájékon és a talpukon található mirigyek váladékával jelölnek meg. Hangjuk a rájuk jellemző, fajtársak közt használt jellegzetes "nyurcogás". Ezek a pandák általában egy házimacska méretűre nőnek.

Vemhességi ideje 112-158 napig tart, az utódok száma ellésenként 1-4. A fiatalok egyéves korukig maradnak anyjukkal, és akár a 10-13 éves életkort is megérhetik.

Elefántcickány-félék

A fotó forrása: animalsaroundtheglobe.com

Az elefántcickányok Afrika sivatagos, félsivatagos területein, valamint Kelet-, Közép- és Dél-Afrika szavannáin és trópusi erdeiben élnek, attól függően milyen fajtájúak. A kockás elefántcickányok főleg Közép-Afrikában találhatók meg, az aranyorrú Kenyában honos, a szürkearcú cickány erdőkben él, Tanzániában, míg a fekete Kelet-Afrikában. Olyan élőhelyet részesítenek előnyben, ahol homokos talaj van, és amibe be tudják fúrni magukat, így szeretik a száraz sivatagot, a füves területeket és a cserjéket.

Az elefántcickányokat ugráló cickányoknak is nevezik, kis emlősök, amelyek rovarokkal táplálkoznak. A sivatagi fajok hasa fehér, ami visszasugározza a homokból áradó meleget. Az elefántcickányok hosszú, erős hátsó lábaik szökelléseivel menekülnek el üldözőik elől. Az állatok füle és szeme viszonylag nagy; ez vadászat közben és az ellenség észlelésében segít. Orruk hosszú, ormányszerű, táplálékkeresésnél van az állatok hasznára. Hosszú nyelveikkel továbbítják a szájba a zsákmányt. Egyes fajoknál a hosszú farok alsó felületén szőrcsomók vannak; a feltételezések szerint ezzel a talajrezgéseket érzékelik.

Sötétedéskor és hajnalhasadáskor a legaktívabbak. Túlnyomórészt magányosan élnek.Táplálékuk rovarok, csigák, gyökerek, gyümölcsök és magvak.

Az ivarérettséget 5 - 7 hetes korban érik el. Az éghajlattól és a táplálékkínálattól függően évente többször is fialnak. A vemhességi idő fajonként eltérő, 42 - 65 nap között. Többnyire 1 - 2 kölyköt ellenek a nőstények. Az elefántcickányok 2 - 4 évig élnek.

Szurikáta

A fotó forrása: animalsaroundtheglobe.com

A szurikáta, vagy négyujjú manguszta a Dél-afrikai Köztársaságban Fokföldtől Transvaalig, valamint Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén honos. Az állomány legnagyobb része az Oranje folyótól délre él. A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli. Bár rendszertanilag a ragadozók közé tartozik, nem annyira vadász, mint inkább préda. Rendkívüli érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állat, és ez hasznára is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknáznia. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállata: nemcsak a sakálok és a méhészborzok vadásznak rá, hanem ragadozó madarak is. Mivel élőhelyén a növényzet nem elég sűrű ahhoz, hogy elbújhasson a nagyobb ragadozók elől, föld alatti kotorékokban él. Ezeket erős lábaikkal kaparják ki. Néhány másodperc alatt képes annyi földet kiásni, amennyi annyit nyom, mint a saját testtömege. Egy-egy kotorékban a járatok hossza elérheti a 3 m-t is.

Nappali állat, és ürege néhány száz méteres környezetében hasznosít szinte minden táplálékforrást, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, rovar, csiga, kisemlős, hüllő vagy madárfióka. Néha még a skorpiót is megeszi. Táplálékuk 90 százalékát a rovarok teszik ki. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz.

A szurikáta a törpemongúzok után a legkisebb mangusztafaj. Teste karcsú és hosszúkás, lába rövid. Erős mellső lábain négy ujj található, amelyek 15 mm hosszúak, és az ásást segítik. Nem húzhatók vissza. Hátsó lábain a karmok rövidebbek, 8 mm-esek, a fára mászást segítik. Lábai bokáig szőrtelenek. Szőrzete puha, testhez simuló. Általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, sötétebb sávokkal, a farok vége feketés-sötétbarna. A szőrzet a hasán világosszürke és jóval ritkább, mint a hátoldalon. Ennek a testhőmérséklet szabályozásában van jelentősége: ha az állat fel akar melegedni, hasát a nap felé fordítja, ha le akar hűlni, a hűvös járat aljára szorítja. Hátán párhuzamos csíkok figyelhetők meg; ezek pontos mintázata egyedi. Hallása és szaglása jó, látása különösen éles. Szemének elhelyezkedése lehetővé teszi a ragadozóknál szokásos kétszemes látást, érzékelik a mélységet, és látásának perifériás tartománya széles.

A vemhesség 70–77 nap. A domináns nőstény vemhességének utolsó négy hetében határozottan agresszívabban viselkedik az alárendelt nőstényekkel. Elsősorban az idősebb, vemhes vagy velük csak távoli rokonságban álló nőstényeket pécézi ki, és addig-addig marja, harapja a kiszemelt áldozatokat, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak. Az elüldözöttek ezután mintegy három hétig magányosan vagy kisebb csapatokban élnek. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket. Az elűzöttek új csapatot alapíthatnak egy kóbor hímmel. Általában 2–4, de néha 5 kölyök születik. Egy csapat évente akár három almot is felnevelhet. Várható élettartamuk 6 év.

A Kgalagadi Transfrontier Park az egyik legjobb hely a szurikáták számára. A fotó forrása. botswanatourism.co.bw

Kurtafarkú kenguru

A fotó forrása: animalsaroundtheglobe.com

Az írásom elején feltettem azt a kérdést, hogy: A te kedvenced köztük van? S íme, itt az én egyik kedvencem.

Az egyetlen hely, ahol quokkát, vagyis kurtafarkú kengurut lehet látni az Nyugat-Ausztrália délnyugati vidékei, azon belül is főleg néhány kisebb sziget, különösen a Rottnest-szigeten találhatók meg, de vannak szétszóródott példányok erdőkben és tengerpartokon. Elsősorban a sűrűn benőtt nedves területeket kedveli, de Rottnest szigetén is, ahol alacsony a növényzet és kevés az ivóvíz, mégis jól elboldogul.

A világ legboldogabb állataként ismert quokkák növényevők, elsősorban éjszaka táplálkoznak, vagyis főként éjszakai életet élnek. A fű mellett sok növény levelét, szárát és kérgét is megeszik. Ha szükséges, a farkukban elraktározott zsírból tartják fenn magukat, így hosszú ideig élnek élelem és víz nélkül.

E kengurufaj párban vagy csoportban él. A rövidfarkú kenguru az ivarérettséget 18 hónaposan éri el. A kontinensen egész évben tart a párzási időszak. A vemhesség 27 napig tart, ennek végén egy alulfejlett kis kenguru születik, amely bemászik az erszénybe és rátapad egy mellbimbóra. Körülbelül 5 évig él.